2018. január 29., hétfő

Az első félév margójára


Dobpergés, pezsgőbontás és felkiáltás: túléltük!
Minden diák büszke lehet magára, hisz egy újabb félévet éltünk túl, és míg egyeseknek ez azt jelenti, hogy egyre közelebb van a tanév vége, mások szomorúan, félve vehetik tudomásul, hogy közeledik a ballagások és érettségik ideje. A harmadik csoportba pedig azok tartoznak, akik hozzám hasonlóan előrehozott érettségit fognak tenni, így egyszerre örülnek a nyári szünidő közeledtének és félnek az érettségi(k)től. De tekintsünk most el ezektől. hisz aminek meg kell történnie, az meg fog történni (persze ezzel nem azt mondom, hogy senki ne készüljön az érettségikre). Tekintsünk vissza az első félévre és gyűjtsünk egy kis erőt a továbbiakhoz abból, hogy mennyi mindenen túl vagyunk már.

Szeptemberben elkezdődik a visszaszokás időszaka. Gondolom hozzám hasonlóan mindenki szomorúan intett búcsút a semmittevésnek és a délig alvásnak. Ez az átmeneti időszak talán a legnehezebb: a megszokás reggelente még az ágyban tartana, az idő már hűvösebb, de még mindig jobb lenne kint sétálgatni, mint a tanteremben ülni 7-8-9. órában, délután és este pedig az elektronikus eszközök és az internet csábítóan suttogják a fülünkbe, hogy: "na gyere, mutatok valamit érdekeset, emlékszel arra hogy nyáron milyen jól éreztük magunkat együtt? Ne hanyagolj el most sem, ne távolodjunk el egymástól, én szeretlek, foglalkozz velem, ráér az a kétezer oldal tanulnivaló". Ismerős? Ez az az időszak, amikor a tanárok még jófejnek tűnnek és az első órán beszélgetés van, utána pedig elkezdődik a folyamatos hajtás.

Októberben már mindenki fáradt és csak az őszi szünetet várja, amire a kevésbé jószívű tanárok rengeteg házit adnak természetesen, na nem folyékony formában, hanem papír alapon. Mi októberben már gőzerővel készültünk a gólyabálra, amit november 17-én tartottunk és rengeteg feladatunk volt, így a tanulás és szervezés mellett annak, aki tényleg odatette magát, semmi ideje nem volt.

Novemberben lezajlott az előbb említett gólyabál, amire 2 hónapot készültünk, tartott 5-6 órán keresztül és 1 óra alatt eltüntettünk mindent, ami arra utalt volna,  hogy fél órával korábban még egy gimis gólyabál zajlott ott. Ezután visszatértünk a szürke hétköznapokba.

Decemberre már beleszokunk a hajtásba, hisz "jajj mindjárt itt a félév és még egy jegyetek sincs/még csak ötven jegyetek van". Tudjátok, ez az az időszak, mikor szinte minden tantárgyból ugyanakkor van összefoglalás és témazáró és egy héten megírtok 4-5-6 témazárót, ki eredményesebben, ki kevésbé. Ami éltet csupán a téli szünet és a karácsony közeledte (mert akkor biztos lehet majd pihenni, persze ha hagyja a lelkiismereted), na meg a kórosan sok energiaital/kávé/fekete tea fogyasztás (jómagam a fekete teát részesítem előnyben a másik kettővel szemben).

Januárban befejeződik a dolgozatmaraton, akik egész félévben kiegyensúlyozottan teljesítettek, azok hátradőlhetnek, akik pedig nem annyira, azok javítanak, mert persze azt az utolsó pillanatban kell. Hogy valami szép is legyen ebben az időszakban, január környékén felvetődik a kérdés, hogy hova menjen az osztály osztálykirándulásra? Kezdődhet a boldog és gondtalan (na persze) tervezgetés, ami színt visz a hétköznapokba. 

Ugye, hogy így visszatekintve bámulatos, hogy mennyi mindent megtettünk? Gyűjtsön mindenki ebből erőt a következő hónapokra. Itt pedig lecsekkolhatjátok mennyi idő van még a nyári szünetig. 😉

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése