2018. május 17., csütörtök

Top 5 Szerda - Termékeny írók

A magyar Top 5 Szerda közösség erre a hétre megszavazott témájával jövök ma, igen, megint késve, tudom. :D A Molyos zónát itt találjátok
A mai téma: 5 kedvenc író, aki igencsak termékeny a munkájában.

Cassandra Clare
Bár kedvencnek annyira még nem nevezném, több könyvét is olvastam már, mégis rengeteg van még, amit nem. Magyar nyelven 35! könyve jelent meg és ezeken kívül még sok olyan van, amit nem fordítottak még le, ráadásul folyamatosan újabb és újabb könyvei jelennek meg.




Danielle Steel
Gyerekkorom egyik nagy kedvence. Romantikus regényeivel rengeteg órát töltöttem el, van mely a mai napig újraolvasós kedvenc. Moly szerint 125 könyve jelent meg magyar nyelven és még jelenleg is aktív író. Van mit pótolnom még. :D


Leiner Laura
Magyar ifjúsági írónő, évente minimum 2 új megjelenéssel. Több sorozata és könyve is megjelent már, hatalmas rajongótábora van. Nem hiszem, hogy túlságosan be kellene mutatnom.






Rick Riordan
Rick bácsi az, aki könyvein keresztül jobban megtanítja nekünk a mitológiát, mint ahogy azt töri órákon megtanulhatjuk, közben pedig mégsem érezzük azt, hogy túl tömör vagy száraz lenne. Izgalmas, érdekes könyvekkel halmoz el minket folyamatosan, régi és új történetekkel egyaránt. 


Nicholas Sparks
Ő az a listában, akinek még csak egy könyvét olvastam, de sok könyve várólistás nálam. Mármint ha kész leszek rá lelkileg, mert például Az utolsó dal c. könyvén is rengeteget sírtam.

Cassandra Clare - Az angyal (Pokoli szerkezetek 1.)

Miután befejeztem a Végzet ereklyéi sorozatot (ami kicsit csalódást okozott, erről talán valamikor majd írok, röviden annyi, hogy túlságosan összecsapottnak éreztem), úgy gondoltam folytatom Cassandra másik sorozatával.

Talán bennem van a hiba és én olvasok túl sok ifjúsági könyvet vagy az írónő tényleg nem tudott új ötlettel előállni és ezért előző sorozatát bújtatta új köntösbe, apróbb változtatásokkal. Nem olvastam még el mások véleményét, de kíváncsi vagyok, hogy csak én éreztem-e így.

Főszereplőnk egy fiatal lány, aki teljesen átlagosnak hiszi magát és kiderül, hogy mégsem az. Clary Tessa élete megváltozik, mikor találkozik egy hihetetlenül szexi sráccal. Jace, akarom mondani Will a valóság olyan részeit mutatja be a lánynak, amiről ő még álmodni sem mert. Persze van még egy parabatai srácunk is, aki kitart barátja mellett. Ja és ne feledkezzünk meg a 100%-ig csajos csajról sem (bár megjegyzem, itt visszaesést érzek, nekem Izzy jobban bejött a csajos-tökös stílusával). Ó és ne feledkezzünk meg kedvenc halhatatlan szereplőinkről sem, őket ismerősként üdvözölhetjük újra.

Azért vannak változtatások is, hogy ne csak pénzlehúzásnak tűnjön a könyv, például visszarepülünk a 19. századi Angliába, ezt pici változtatásokkal ismerhetjük meg, azonban London évszázadokkal ezelőtt is London volt.

Bár ezen G.R.R. Martin könyvei
vannak, Cassandra sem sokkal
maradna le tőle
(Az van bejelölve, hogy hol
halt meg egy-egy szereplő)
C.C. folytatta a szereplők gyilkolászását, amiért haragszok rá. Egy YA könyvnek akkor sem kell tele lennie halállal, ha történetesen fantasy. Már az előző sorozatában sem értettem miért kellett megölnie annyi szerethető szereplőt, most mégis folytatta már a trilógia első kötetében.

Mindent összevetve azért érdekes könyv volt, mikor el tudtam vonatkoztatni ezektől, érdekel a többi rész is, nemsokára lehet kezdem is a második részt.

"Ha valamit erkölcstelennek találok, azt mondom: hű, ezt én is így csináltam volna!"

2018. május 2., szerda

Top 5 Szerda - Kedvenc borítók

Májusban nem lesznek egységes témák a Top 5 Szerda keretein belül, ezért ma egy 2013-as témát hoztam. A Molyos zónát itt találjátok.
A mai nap témája: kedvenc borítók. Azt hiszem ezt a témát nem kell magyarázni.

Csendes Nóra: Zápor utca
Egyszerűen imádom ezt a borítót! Bevallom, először ez keltette fel a figyelmemet.

Lori Handeland: Shakespeare, a halhatatlan
Ezt bátyám könyvei között találtam és mivel épp a vámpírmániás korszakomat éltem, hát egyből belekezdtem és nem csalódtam.

Marcus du Sautoy: A prímszámok zenéje
Kevés olyan elvetemült ember lehet, aki szépnek látja ezt a borítót. :D

Jessica Day George: Éjféli bál
Felébresztette bennem a meseimádó kislányt ez a borító és a történet is legalább ilyen szép.

Leiner Laura: Bábel
Ezt csupán egyszerűen szeretem.

Azt hiszem ennyi lett volna a mai Top 5 Szerda, amit végre tényleg szerdán raktam ki. :D Nektek melyik borítók tetszenek a legjobban?

2018. április 17., kedd

Cassandra Clare - Bukott angyalok városa (Végzet ereklyéi 4.)

Majdnem pontosan egy évvel az Üvegváros után kezdtem el a Bukott angyalok városát, így csak halvány emlékeim voltam arról, hogy mi is történt pontosan, azonban olvasás közben eszembe jutottak a történések.

Főhőseink visszatérnek New Yorkba és élnék Árnyvadászokhoz képest nyugis életüket, ha megtehetnék. Clary elkezdi az edzést, valamint kapcsolatuk is kiteljesedhet reményeik szerint, már amennyire Jocelyn hagyja.

Újra találkozunk Simonnal is, aki a "vámpír csáberejének" köszönhetően két lányt bolondít egyszerre, bár nem tartom a legjobb ötletnek egy Árnyvadásszal és egy vérfarkassal szórakozni, akik akár a másodperc töredéke alatt képesek lennének különböző módszerekkel megölni. Bár nem igazán ismerősként, de újra üdvözölhetjük a banda többi tagját is és egy új sráccal is bővülnek.

Clary és Simon kapcsolata kicsit ellaposodik érzésem szerint, mivel mindketten inkább a saját kapcsolatukkal foglalkoznak, pedig én imádom a fiú-lány barátságokat, mert jó olvasni, hogy létezik ilyen még. Azonban Jace és Simon kicsit több időt töltenek együtt, ami vicces beszólásokat eredményez néhol és jó látni, hogy foglalkoznak egymással.

Hogy hőseink nehogy unatkozzanak, kapunk egy rejtélyt is, amit Clary és Jace szemszögéből is látunk kibontakozni, valamint egy másik szálon Simonnál is. Ezzel kapcsolatban volt egy olyan rész, ahol én egyből átláttam Jace viselkedésén, nem is értettem Clary hogy nem látja, hogy nem oké valami a BARÁTJÁVAL.

A történetet még végigkíséri Jocelyn és Luke esküvőjének előkészületei, azonban maga az esküvő már nem szerepel a könyvben.

Kíváncsian várom a következő részt, mivel ennek ismét függővége volt, így olvasásra úgy ajánlom, ha a következő kötet is a közelben van. :D

2018. április 11., szerda

Top 5 Szerda - Írók, akiknek automatikusan megveszed a könyveit

Tudom, tudom elég sok szerdát kihagytam, de sajnos nem igazán volt lehetőségem írni, sok minden volt az utóbbi hónapokban. Azonban most itt vagyok és hozom a mai témát. A Molyos zónát itt találjátok.
A mai nap témája: olyan scifi-fantasy írók, akiknek automatikusan megveszem a könyveit. Nos, ebben picit csalok, mert diákként nem nagyon tudok minden egyes könyvet megvenni, amit csak akarok, szóval azokat az írókat gyűjtöm össze, akiknek automatikusan elolvasom a könyveit, amint ehetőségem van rá.

1. Cassandra Clare
Jelenleg épp a Végzet ereklyéi sorozat negyedik részét olvasom, azonban a többi könyve is várólistás, reményeim szerint minél hamarabb el tudom olvasni azokat is (ha túlélem a két előrehozott érettségit).

2. J. K. Rowling
Mint oly sokan mások, én is imádtam a kis varázslótanoncok történeteit, szerintem kevesebb, mint fél év alatt olvastam ki a sorozatot (milyen jó is volt 12-13 évesen, sok időm volt olvasni :D).

3. J. L. Armentrout
Talán ő lesz a kakukktojás, ugyanis tőle van meg a legtöbb könyv, talán 2 hiányzik csak a Luxen sorozatából és a legtöbbet olvastam is.

4. Rick Riordan
Percy kalandjait ugyanolyan áhítattal követtem 14-15 évesen, mint előtte Harryék kalandjait, azonban itt is az időhiány az ami miatt nem tudok annyi Riordan könyvet olvasni, mint annak idején, de automatikusan felkerülnek várólistára és reménykedek, hogy valamikor talán el is fogom tudni olvasni.


Nos, ötödiket nem találtam, mert annyira nem szoktam egy-egy íróhoz lekötni magam, hogy az összes könyvét elolvassam, inkább a tartalmat nézem, nem pedig azt, hogy ki írta. Nektek kik a kedvenc scifi-fantasy íróitok? Örömmel fogadom a javaslatokat is, ha tudtok ajánlani valakit, akit nem szabad kihagyni.

2018. április 9., hétfő

Marni Bates - Gyilkos a vonal végén (Gyilkos a vonal végén 1.)

Az ifjúsági irodalom kedvelői számára Marni Bates neve, valamint a Móra kiadó LOL sorozata biztosan ismerősen cseng. Bates 6 könyve jelent meg mostanáig a kiadó gondozásában, az jelenleg 23 részes LOL-könyvek sorozatban. A leírás szerint belevaló, hétköznapi lányokról szólnak a sorozat tagjai, azonban mindegyik kicsit más témát dolgoz fel.

Ez a 2016-ban megjelent sorozatnyitó kötet tökéletesen beillik a LOL-könyvek közé, kicsi romantika, kicsi bénázás, tini főszereplők, laza történetvezetéssel. Tipikusan egy délutános/napos könyv, amit jó elővenni, mikor ki akarjuk kapcsolni az agyunkat, de nem igazán mondanám újraolvasósnak. Nem csalódtam ilyen tekintetből benne, mert egy könnyed olvasmányt kerestem két komolyabb könyv mellé a könyvtárban.

Ami engem viszont zavart, hogy olyan érzésem volt mintha jó néhány mondatot bekezdést kihúztak volna a szerkesztők, utána pedig nem lett rendesen átdolgozva a szöveg azon része elmondanak kb egy mondatot és már ott is vannak a kocsival.
Maga a történet amúgy szintén nem nagy durranás, legalábbis nekem ismerősnek tűnt: apuci lelépett, anyuci cserélgeti a pasikat, csajszikánk pedig belekeveredik valamibe, amibe nem kellett volna és ezért veszélybe kerül az élete. Adott még két legjobb barát, egy lány és egy fiú akibe csajszika persze szerelmes. Na meg ne felejtsük el a bunkó srácot sem, hisz ő is ott szerepel a tökéletesen klissés sztori hozzávalói között. Valamiért azonban mégis megfogott a történet és várom a következő részét, amiről eddig semmi infó nincs.

2018. február 26., hétfő

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - A ​köpönyeg


A kötelező olvasmányok a suliban bénák. Évtizedek óta nem változtatták a listát, így van "szerencsénk" ugyanazok a könyveket végigszenvedni olvasni, mint amiket szüleink és nagyszüleink, pedig már az ő idejükben is elavultnak számítottak. Én könyvmolynak vallom magam, de arra nagyon nehezen lehet rávenni, hogy elolvassak egy kötelező olvasmányt, így volt ez most is, mikor határidő után, szinte utolsónak olvastam el Gogol novelláját. Előre is bocsánat, ha valakit megbántok a véleményemmel!


Akakij Akakijevics egy szürke, szinte láthatatlan kishivatalnok, aki képtelen szociális kapcsolatok kialakítására, megvédeni magát vagy akár csak előrelépni. Megelégszik azzal, hogy monoton munkát végezzen kevés pénzért. Ahelyett, hogy élne, hazaviszi a másolnivalókat és azzal foglalkozik. Mikor lenne esélye előrelépni, akkor is csak bepánikol és nem képes teljesíteni a feladatot.

Sok vívódás után új köpönyeget készíttet magának, amiért rengeteg nélkülözést bevállal. Itt jellemfejlődés kezdődik nála, szinte felébred addigi kábulatából, életre kel és olyan izgatottan tervezi, majd várja a köpönyeget, mint szülők gyermekük születését vagy szerelmesek a találkozást. Munkatársai észreveszik ezt a változást és viselkedésük is megváltozik Akakij irányába, nem piszkálják, hanem beszélnek vele, meghívják egy estélyre magukkal.

De miért is lenne innentől minden szép és jó? Ahogy megy hazafelé, a köpönyeget, mely az élete egyetlen boldogsága, ellopják tőle. Hiába próbál mindent megtenni, sehogy sem tudja visszaszerezni a köpönyegét és belehal a "bánatba" (igazából abba, hogy a kinti hideg, szeles időben köpönyeg nélkül mászkál).

Jelentéktelenségét bizonyítja, hogy munkahelyéről is csak a temetés után négy nappal küldenek valakit, hogy megnézze mi van vele. Hogy legyen még plusz tíz oldal szenvedés, Akakij Akakijevics szellemként visszatér kísérteni azokat, akiken köpönyegen lát, hogy így bosszulja meg saját köpönyegének ellopását.

2018. február 4., vasárnap

Összetörve

Ismered azt az érzést, amikor mintha nem is a saját testedben lennél? Mintha csak kívülről figyelnéd az eseményeket. Vagy mintha rémálomban lennél és várnád, hogy valaki felébresszen. Sajnos ezt éltem át egész héten. 

Hétfőn este épp meccsnézéshez hoztam fel nasit, mikor apa bejött a szobámba. Felhívta egy rokon. Nagyapa nagyon rosszul van. Ott vannak a mentősök is. Menjünk amilyen hamar tudunk. A háromnegyed órás út 25 perc volt, ahogy a bátyám vezetett. Megálltunk a házuk előtt. A mentő még ott állt, de egy mentős már kint volt. Keresztanyám a ház előtt várt minket és sírt. A bejárati ajtó tárva-nyitva. A nappaliban bérmakeresztanyám és az öccse sírtak. Rohantam fel a lépcsőn és ahogy befordultam nagyiék szobájába, akkor megláttam ott feküdni a földön nagyapát. Meghalt. Elkéstünk.

Az este további részében próbáltam nyugtatni és támogatni nagyit és a többi rokont. Nem tudtam felfogni mi történt. Az én drága, életerős, imádnivaló nagyapám meghalt. A mentősök elmentek, jött az ügyeletes doki, majd megérkezett a temetkezési vállalkozó két embere is. Éjfél után ment el mindenki. Apával úgy döntöttünk ott maradunk. Nagyival aludtam. Ott, ahol nagyapának kellett volna aludnia. Abban a szobában, ahol még délután tv-t nézett, evett. Abban a szobában, ahol a mentősök küzdöttek az életéért. Abban a szobában, ahol meghalt. Amíg nagyi intézkedett, addig én a szobában már korábban rendet raktam, visszarendeztem a megszokott formába. Semmi sem utalt látszólag arra, hogy mi történt ott, de a tudat...

Másnap apa és nagyi intézték a temetést, én pedig ott maradtam abban a házban, ami mindig is az otthonomat jelentette. Néhány rokon átjött segíteni, délután pedig dédnagymamámhoz eljött a házi doki, adott neki nyugtatót és úgy mondta el neki, hogy mi történt. 93 évesen elvesztette az egyetlen gyermekét.

A héten minden nap volt valami teendőm, amivel többé-kevésbé elfoglaltam magam. Legalább százszor végighallgattam a hétfő este történetét, mikor hívták nagyit telefonon és elmondta mi történt.

A legnehezebb talán a péntek volt. Temetés. Sajnos a családban nem ez volt az első az elmúlt egy évben. Tavaly márciusban meghalt anya (hosszú betegség után), utána áprilisban nagyapa egyik unokatestvérének férje, majd szintén áprilisban anya egyik nagybátyja is. 4 halál, 10 hónapon belül és mind rákosak voltak, bár elvileg csak anya halálát okozta a rák.

Tegnap jöttünk haza. Addig voltam erős. Mikor lebontottam a sapkát, amit nagyapának készítettem, akkor kiborultam és nagyon sokáig sírtam. Jobb lesz ez valaha? Ami még nagyon fáj, hogy rájöttem, szinte nem is ismertem a nagyapámat, egy rokon említette, hogy háromszorosan kitüntetett katona volt. Ezt és valószínűleg még sok más dolgot nem tudtam róla és már soha nem is fogja tudni elmesélni. Fogalmam sincs hogy fogom összeszedni magam. Holnaptól ismét megyek suliba. Rengeteget kell pótolnom, közben pedig érettségire is kell készülnöm. Valamint így a jogsi megszerzése is egyre sürgetőbb, hisz hiába ott lakik keresztapám nem messze nagyiéktól, ő mégsem olyan típus, akivel lehet órákon keresztül vásárolni.

Ha élnek még a nagyszüleid vagy bármilyen idősebb rokonod, akkor beszélgess velük sokat, sosem tudhatod lesz-e legközelebb. (Persze ez minden rokonra igaz, csak az idősebbekre fokozottan normál esetben.)

Végül a dal, ami segített nekem ma, bár nem tudom miért:

2018. január 29., hétfő

Az első félév margójára


Dobpergés, pezsgőbontás és felkiáltás: túléltük!
Minden diák büszke lehet magára, hisz egy újabb félévet éltünk túl, és míg egyeseknek ez azt jelenti, hogy egyre közelebb van a tanév vége, mások szomorúan, félve vehetik tudomásul, hogy közeledik a ballagások és érettségik ideje. A harmadik csoportba pedig azok tartoznak, akik hozzám hasonlóan előrehozott érettségit fognak tenni, így egyszerre örülnek a nyári szünidő közeledtének és félnek az érettségi(k)től. De tekintsünk most el ezektől. hisz aminek meg kell történnie, az meg fog történni (persze ezzel nem azt mondom, hogy senki ne készüljön az érettségikre). Tekintsünk vissza az első félévre és gyűjtsünk egy kis erőt a továbbiakhoz abból, hogy mennyi mindenen túl vagyunk már.

Szeptemberben elkezdődik a visszaszokás időszaka. Gondolom hozzám hasonlóan mindenki szomorúan intett búcsút a semmittevésnek és a délig alvásnak. Ez az átmeneti időszak talán a legnehezebb: a megszokás reggelente még az ágyban tartana, az idő már hűvösebb, de még mindig jobb lenne kint sétálgatni, mint a tanteremben ülni 7-8-9. órában, délután és este pedig az elektronikus eszközök és az internet csábítóan suttogják a fülünkbe, hogy: "na gyere, mutatok valamit érdekeset, emlékszel arra hogy nyáron milyen jól éreztük magunkat együtt? Ne hanyagolj el most sem, ne távolodjunk el egymástól, én szeretlek, foglalkozz velem, ráér az a kétezer oldal tanulnivaló". Ismerős? Ez az az időszak, amikor a tanárok még jófejnek tűnnek és az első órán beszélgetés van, utána pedig elkezdődik a folyamatos hajtás.

Októberben már mindenki fáradt és csak az őszi szünetet várja, amire a kevésbé jószívű tanárok rengeteg házit adnak természetesen, na nem folyékony formában, hanem papír alapon. Mi októberben már gőzerővel készültünk a gólyabálra, amit november 17-én tartottunk és rengeteg feladatunk volt, így a tanulás és szervezés mellett annak, aki tényleg odatette magát, semmi ideje nem volt.

Novemberben lezajlott az előbb említett gólyabál, amire 2 hónapot készültünk, tartott 5-6 órán keresztül és 1 óra alatt eltüntettünk mindent, ami arra utalt volna,  hogy fél órával korábban még egy gimis gólyabál zajlott ott. Ezután visszatértünk a szürke hétköznapokba.

Decemberre már beleszokunk a hajtásba, hisz "jajj mindjárt itt a félév és még egy jegyetek sincs/még csak ötven jegyetek van". Tudjátok, ez az az időszak, mikor szinte minden tantárgyból ugyanakkor van összefoglalás és témazáró és egy héten megírtok 4-5-6 témazárót, ki eredményesebben, ki kevésbé. Ami éltet csupán a téli szünet és a karácsony közeledte (mert akkor biztos lehet majd pihenni, persze ha hagyja a lelkiismereted), na meg a kórosan sok energiaital/kávé/fekete tea fogyasztás (jómagam a fekete teát részesítem előnyben a másik kettővel szemben).

Januárban befejeződik a dolgozatmaraton, akik egész félévben kiegyensúlyozottan teljesítettek, azok hátradőlhetnek, akik pedig nem annyira, azok javítanak, mert persze azt az utolsó pillanatban kell. Hogy valami szép is legyen ebben az időszakban, január környékén felvetődik a kérdés, hogy hova menjen az osztály osztálykirándulásra? Kezdődhet a boldog és gondtalan (na persze) tervezgetés, ami színt visz a hétköznapokba. 

Ugye, hogy így visszatekintve bámulatos, hogy mennyi mindent megtettünk? Gyűjtsön mindenki ebből erőt a következő hónapokra. Itt pedig lecsekkolhatjátok mennyi idő van még a nyári szünetig. 😉

2018. január 24., szerda

Top 5 Szerda - Könyvek, amik rengeteg kérdést felvetnek

Ismét szerda, újabb Top 5 Szerda bejegyzés. A Molyos zónát itt találjátok. Bár ma 5 helyett csupán 3 könyvet hoztam.
A mai nap témája: Olyan könyvek, amelyeket vagy utáltál vagy csak okésak voltak, viszont rengeteg dolgot, kérdést felvetnek.



1. Lewis Carroll: Alice Csodaországban
Majdnem pont egy éve olvastam, vonaton ültem és bár szenvedtem vele, de kiolvastam. A történetet ismertem, láttam már korábban a filmváltozatot és talán ez az egyetlen eset, ahol azt mondom, hogy a film jobb, mint a könyv. Annyira érthetetlennek tűnt akkor, hogy sajnáltam, hogy megvettem ezt és a második részét is, amit a mai napig nem olvastam el. Elgondolkoztam, hogy vajon ez most mi is akar lenni. Mennyire volt bedrogozva? Esetleg csak nekem nincs elég ismeretem az értelmezéshez? Vagy csak a magyar fordítás sikerült így? Nem tudom, de nem fogok egyhamar újra megpróbálkozni vele.


2. On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?
Megint egy tavalyi olvasás. Nagyon vártam ezt a könyvet, mivel gyönyörű a borítója és érdekesnek tűnt a történet is. Sajnos csalódtam benne, ezt a Molyos 3 csillagos értékelés is elárulja szerintem. Sok minden nem lett megfelelően kidolgozva, megmagyarázva. Elgondolkoztam rajta, de sajnos nem találtam választ.


3. Leiner Laura: Ég veled
Nos, erről volt itt nemrég egy értékelésem, ahol kifejtettem miért nem tetszett. Nem szeretném ismételni magamat csupán annyi kérdésem lenne Laurához: miért? Annyiféleképpen meg lehetett volna oldani, annyi apró hibát ki lehetett volna kerülni. Jó az alapötlet, de tőle ettől többet várnak az olvasói. Talán túl magasra tette az eddigi könyveivel azt a bizonyos mércét.